Einsiedeln

A kegyhely eredete

Svájc csodákkal, legendákkal övezett bencés kolostorának és kegytemplomának története a IX. századig nyúlik vissza, amikor egy szentéletű bencés szerzetes remeteségbe vonult az itt található erdőkbe. A remete, Szent Meinrad német parasztcsalád gyermekeként született Würtemberg közelében. Bencés szerzetes-ként szentelték pappá Reichenau híres kolostorában, majd egy ideig tanárként dolgozott a Zürichi-tó közelében. Szíve mélyén azonban a magányos, szemlélődő életre vágyott, és ezért 829 körül elöljárói engedélyével remeteségbe vonult a közeli erdőkbe. A szentéletű szerzetest azonban itt is egyre többen keresték fel, ezért egy távolabbi helyen telepedett le, Einsiedeln közelében. Itt élt egészen haláláig. Két rabló ölte meg, akik azt gondolták, biztosan valami kincset rejteget az erdőben. Zarándoknak öltözve keresték fel, és Meinrad halála előtt még szeretettel vendégül látta őket. A legenda szerint a gyilkosság után hollók üldözték a két rablót egészen Zürichig, ahol azután elfogták őket. A szent remete földi maradványait Reichenau-ba szállították. Bár nem a hitéért ölték meg, mégis vértanúként tisztelik. Mintegy negyven évvel később egy Benno nevű pap foglalta el ismét Meinrad remeteségét. Ő alapította a remeteség helyén a ma is virágzó bencés kolostort, amely hamarosan kegyhely lett.

Az angyali szentelés

Az einsiedelni kegyhely legismertebb csodája a Meinrad cellája fölé emelt kápolna szenteléséhez fűződik. A kápolnát eredetileg a Megváltó tiszteletére emelték. Nem sokkal később a kápolna mellé templomot építettek Szűz Mária tiszteletére. A templomot 948 augusztusában ünnepélyesen fel is szentelték. A kápolna felszentelésének időpontját szeptember 14-ére tűzték ki. A hagyomány szerint a kápolna szentelése előtti estén a konstanzi Konrád püspök a kápolnában imádkozott, amikor Krisztus Megváltóként alászállt a mennyből. Lila miseruhában az oltárhoz lépett, és megkezdődött a mennyei liturgia. Angyalok lengették a tömjénezőt, Szent Mihály vezetésével angyali kórus énekelt, a pásztorbotot Szent Péter tartotta. Sok szent is részt vett a szentmisén, amelynek keretében Krisztus maga szentelte fel a kápolnát Édesanyja tiszteletére. Ezzel magyarázható az eredeti titulus megváltozása. A rendkívüli eset híre gyorsan elterjedt, és egyre több zarándok kereste fel a helyet, nemcsak az országból, de távolabbi vidékekről is. Szeptember 14. Einsiedelnben ma is az angyali szentelés ünnepe. Az egész kegykápolna és a templom homlokzata ezernyi gyertya fényétől ragyog ezen a napon.

A kegyhely

Einsiedeln, a hangulatos kisváros ma Svájc legismertebb búcsújáró helye, a bencés kolostor pedig az ország legnagyobb apátsága, és a tudományosság jeles központja. A monumentális kolostor a hozzá kapcsolódó kegytemplommal együtt egyben az ország legnagyobb barokk épületegyüttese.

A templom előtti téren áll a híres Mária-kút. Vizének csodatevő erőt tulajdonítanak. A hagyomány szerint, aki a kút vizéből iszik, és Szűz Máriához imádkozik, meggyógyul betegségéből.

A kegyszobor 

A remete Madonna gyermekével együtt fekete, Európa híres fekete Madonnái közé tartozik. A századok során a gyertyákról, mécsesekről felszálló korom színezte feketére. Amikor 1803-ban a szobrot restaurálták, a művész megtisztította, és így ismét visszanyerte eredeti színét. De nem sokáig. Az emberek ugyanis csalódottak voltak. Amikor meglátták a szobrot, sokan azt mondták: „Ez nem a mi Madonnánk – a miénk fekete!”. A művész ezért feketére festette az arcokat és a kezeket.

A szobor eredete nem ismert. A szakemberek szerint 1450 körül készült, de alkotóját nem ismerjük, ahogyan azt sem tudjuk, hogyan lett a gótikus alkotás Einsiedeln kegyszobrává. 1600 körül a barokknak megfelelő stílusban öltöztetni kezdték. Ruháit az egyházi évnek megfelelő liturgikus színek szerint folyamatosan cserélik.

Az einsiedelni Madonna Magyarországon

A XVIII. század közepén egy egyszerű, jámbor svájci nő, Thalwieser Katalin Magyarországra költözött, és Pesthidegkúton telepedett le. Hazájában sokat imádkozott az einsiedelni csodatevő Mária szobor előtt, ezért mielőtt elhagyta hazáját, egy másolatot készíttetett az einseidelni Madonnáról. Pesthidegkúti otthonában naponta kérte a Szűzanya segítségét minden ügyében. A szorgalmas és jámbor nőt hamarosan feleségül vette egy jómódú férfi. Katalin úgy érezte, boldogságát az einsiedelni Szűzanya közbenjárásának köszönheti, ezért a képet a község határában egy tölgyfára erősítette, hogy mások is imádkozhassanak előtte. Hamarosan egyre többen álltak meg, hogy Mária segítségét kérjék. Az imameghallgatások hírére még tovább terjedt a „Remete Mária” híre. Hamarosan kápolnát, majd templomot építettek. A Remete Máriáról elnevezett Máriaremete ma Budapest és az Esztergomi Egyházmegye egyik kiemelkedő kegyhelye.